Sötétkék: -Reita
-Riri siess, már mert el
fogunk késni. - fordulok vissza barátnőmhöz, aki megállt egy kikötözött kis
kutyát megsimogatni. - Gyere már! Biztos mindjárt jön a gazdája is.
- Csak még egy perc!- Kiáltom vissza. - Olyan aranyos, nézd.. gyönyörű.. - dünnyögök neki, mire a kutya elkezdi csóválni a farkát, és nagyokat lehel rám. - Látod, még szereted is. - Vigyorgok Reitára.
-Jó,jó aranyos meg minden, de ha megint elkésünk, akkor ki vagyunk rúgva. – trappolok vissza hozzá majd megfogom karját és megpróbálom elhúzni.
- Ne márrrrr...- Nyafogok, miközben ügyetlenül lépkedek mellette. - De hisz szeret. Nem hagyhatom ott. - Azzal kirántom a karomat és visszasietek a kutyushoz.
Hatalmas szemekkel vizslatom, ahogy visszafut a kutyához, s pont akkor lép oda hozzá egy srác is. Én is oda megyek, majd megfogom Riri kezét.
- Elnézést. - hajolok kicsit meg.
A kutyushoz érve, újra
lehajolok hozzá, és kedves szavakat mondok neki, de akkor Rei megfogja a kezem,
és mikor hallom, hogy elnézést kér, felpillantva egy helyes sráccal találom
szembe magam. Mindig hamarabb jár a szám, mint gondolkodnék.
- Tied? - Kérdem meg gúnyosan. - Mert ha igen, akkor nagyon szívtelen lehetsz, hogy csak így kikötöd egy karóhoz. - Háborodok fel.
- Riri! - rántok egyet kezén. - Tényleg sajnáljuk!- hajolok meg megint.
- Semmi gond.. - mosolyog ránk kedvesen, fura, Riri mondatai után néha felkapják az emberek a vizet.
- Tied? - Kérdem meg gúnyosan. - Mert ha igen, akkor nagyon szívtelen lehetsz, hogy csak így kikötöd egy karóhoz. - Háborodok fel.
- Riri! - rántok egyet kezén. - Tényleg sajnáljuk!- hajolok meg megint.
- Semmi gond.. - mosolyog ránk kedvesen, fura, Riri mondatai után néha felkapják az emberek a vizet.
Mosolyog. MOSOLYOG?
- És még van képed mosolyogni????- Akadok ki, és a körülöttünk lévő emberek furán néznek ránk. Nincs időm befejezni, mert Rei elrángat onnan, szó szerint. - Bocsánat! - fordulok még utoljára hátra majd vissza előre és húzom magam után Rirt. - Mégis mi ütött beléd? Egy vad idegen embernek beszólni? - kezdek kiabálni. Riri az idősebb és néha a szája is nagyobb. Én általában visszahúzódóbb vagyok. - Biztos okkal hagyta ott a kutyát.
- És még van képed mosolyogni????- Akadok ki, és a körülöttünk lévő emberek furán néznek ránk. Nincs időm befejezni, mert Rei elrángat onnan, szó szerint. - Bocsánat! - fordulok még utoljára hátra majd vissza előre és húzom magam után Rirt. - Mégis mi ütött beléd? Egy vad idegen embernek beszólni? - kezdek kiabálni. Riri az idősebb és néha a szája is nagyobb. Én általában visszahúzódóbb vagyok. - Biztos okkal hagyta ott a kutyát.
Nagy szemekkel nézek rá.
- És még az ő pártját fogod? Hát köszönöm szépen. - Mondom neki, majd előre megyek gyors léptekkel. Tudja, hogy utálom az embereket, és az állatokat egyaránt.
- Rir.. - veszem fel vele a tempót. - Senki pártját nem fogom, csak tényleg meg se mukkan az ember és leüvöltöd a fejét. - mondom neki húzva a szavakat.
Nem mondok semmit, csak rezzenéstelen arccal kivágom az étterem ajtaját, és belépek. Hátra megyek az öltözőbe, és lepakolok.
Sóhajtva lépek be a tészta étterembe, és köszönök a már itt lévőknek. Követem Ririt az öltözőbe majd szomorú arccal veszem ki a szekrényemből a ruhákat.
A szemem sarkából látom, hogy szomorú képet vág, és vontatottan öltözködik.
- Vegyünk egy kutyust. - Mondom neki, miközben ránézek.
- Mi? - nézek rá elhűlten és meglepetten. -A bérházba? - pislogok nagyokat.
- Miért ne. - Csillan fel a szemem. - Lehet, hogy eleinte kicsit bajok lesznek vele, de ha betanítjuk, szerintem elférne. Amúgy is csak ketten lakunk ott, legalább lesz egy kis szórakoztatásunk. - Mondom neki.
- Hmm, úgyis az ötödiken az öreg nénike is tart egyet. - bólogatok. - És néha tényleg unalmas. - vakarom zavartan meg a tarkóm. - Benne vagyok! - csillan fel az én szemem is.
- Wííííííííí... - Ugrok boldogan a nyakába. - Kislányt, vagy kisfiút? És mi legyen a neve? Mikor? Honnan? - Bombázom kérdésekkel.
- Jah, először a honnant és milyent kell kitalálnunk. - nevetek. - Majd a neten szétnézünk egy után. - vakarom le magamról Ririt. - De most munka.. - fintorgok egyet.
- Ajjh... - Megyek
vissza előző helyemre, és hátul megkötöm a kötényem. - De valahonnan kell a
pénz. Basszus. - Kapom fel a fejem, és ránézek Reire. - Gyűjtögetnünk kell. -
Mondom neki.
- Ezért van a munka. -
vetem fel fejem Ririre, majd elvigyorodok. - Ha meg nagyon nem gyűlik össze
pénz ebből akkor kitalálunk valamit. - kacsintok.
- Munka, munka,
munka.. olyan unalmas, csak vén fószerok járnak ide. - Bosszankodok, majd
felkötöm a hajam egy copfba.
- Igen, mert a
fiatalok inkább rendelik. Látod ezért jó kiszállítani. - vigyorgok rá. Majd én
is felveszem a kötényem.
- Lehet, bemegyek
munka után Mr. Lee-hez, hogy nem-e szállíthatnék én is. - Mondom, majd
elindulok kifele.
- Az király lenne! - csillan
fel a szemem. - Szállíthatnánk együtt. - suhanok Riri után.
- Persze, az nekem is
tetszik. Mivel szállítanak? Kocsival vagy motorral? Még soha sem láttam.. -
Mondom, és beállok a pult mögé.
- Kismotor, meg persze amire jogsink van. Én általában motorral szállítok. - fogom meg a szalvétákat és kimegyek a pult mögül.
- Nagyszerű. Remélem motort is adnak hozzá. - Motyogok az orrom alá.
- Elnézést. - hallom, ezért abba hagyom a törölgetést, és oda megyek ahhoz, aki szólt.
- Még szép! Van a boltnak vagy 5 kismotorja. – mondom, majd ott hagyom Ririt mert amúgy is szóltak neki. - Szép jó napot. - köszönök kedvesen az egyik asztalhoz és rakok a szalvéta tartóba.
- Igen?- Kérdem meg. Meglepetésemre egy fiatal srác ül, és nézi a kínálatot.
- Van asztalfoglalás?- Néz fel rám. Még nagyobb meglepetésemre, az a gyerek ül előttem, aki a kutyussal volt. Vágok egy fintort majd megszólalok.
- Van. Hány főre?- Kérdem meg, és elő veszem az asztalfoglalásos füzetet.
- 5. - Hangzik a válasz.
- Hmm..- Bólogatok. - Te aztán adod neki. - Mondom és vigyorgok. Kérdőn néz rám, majd megrázza a fejét és folytatja.
- Olyan 22 óra felé kellene, megterített asztal. - Mondja.
-22? - Nézek rá. - Csak 21-ig van nyitva az étterem.
- Nem baj. Nekem 22-re legyen. - Válaszol halál nyugodtsággal.
- Azt mondtam, akkor már bezárunk...
- Fiam! - Lép ki az ajtón Mr. Lee. - Mi szél hozott erre? - Kérdi meg a fiától.
- Asztalt jöttem foglalni 22 órára, de a kisasszony nem hajlandó felírni az asztalfoglalásom. - Válaszolja.
- Mi?? Raeni kedves ma túlórázni fogtok Reitával, addig, amíg nem távoznak a fiam baráti, és ő maga. - Mondja felfújt arccal.
Felkapom a fejem arra, amit a főnök mond Riri-nek. Ma túlórázunk.. húzok fintort a számra.
- Mi a baj virágszál? - kérdi meg az idős úr az asztalnál.
- Semmi, igazán. - legyezek magam előtt a kezemmel. Megyek tovább az asztalokon. Reggel még nincsenek sokan, így csak pár asztalnál vannak. Miután mindenhova tettem szalvétát s addigra már a pojáca is elment, oda mentem a pulthoz. - Ma hosszú napunk lesz. - könyökölök a pultra.
Töltök kettőnknek egy
kólát. Majd a Reiét oda teszem elé.
- Nah jah.. Idióta fajankó. - Bosszankodok - , egoista barom, és még jól is néz ki a kis pöcs. - Kortyolok a kólámba. – És ha miatta meg a hülye haverjai miatt holnap elkések..
- Nah jah.. Idióta fajankó. - Bosszankodok - , egoista barom, és még jól is néz ki a kis pöcs. - Kortyolok a kólámba. – És ha miatta meg a hülye haverjai miatt holnap elkések..
Kiherélem. - Nézek Rei
szemébe, majd a maradék kólám egy húzással megiszom.
Megittam a kólát, amit
kirakott elém Rir majd elkezdett jönni néhány vendég. Szabad helyekre ültettem
őket majd felvettem a rendelést, ami általában persze tésztából vagy más
köretekből állt. Déltől vannak a kiszállítások így én a kis motorral házhoz
szállítottam az ételeket.
Mivel Rei szállított, így egyedül voltam kiszolgáló, a vendég viszont rengeteg volt, mint mindig. Délután 3-kor kifulladva ültem le az egyik székre, hogy kifújjam magam egy kicsit.
Mivel Rei szállított, így egyedül voltam kiszolgáló, a vendég viszont rengeteg volt, mint mindig. Délután 3-kor kifulladva ültem le az egyik székre, hogy kifújjam magam egy kicsit.
- Szép napot! Meghoztam a tésztát. - mondom a kaputelefonba.
- Egy pillanat. - Mondja egy középkorú női hang majd pár perc múlva már lent is volt. Ideadta a pénzt megköszöntem majd visszamentem az étterembe mivel már úgy is elfogyott a kiszállítani való. Hátul hagytam a motort, mint mindig, majd besiettem s látom, hogy Riri nagyban dolgozik.
- Megjöttem. – kiáltom majd a kasszához megyek és berakom a pénzt.
- Oké. - Kiáltom vissza neki, majd oda sétálok a pulthoz. - Mondd, hogy este nem te szállítod a kaját. Én ezt egyedül nem bírom. - Sopánkodok totál kimerülve, pedig a neheze még csak ezután jön.
- Hamarosan jön Kazu mert most övé lesz a műszak. - mosolygok rá majd becsukom a kasszát. - Gyorsan átvedlem magam és jövök is. - megyek az öltözőbe.
Sóhajtok egyet, majd felállok, és oda megyek az egyik betévedt vendéghez.
- Jó napot! - Mosolygok rá.
- Szia, angyalka. - Mosolyog ő is, foghíjasan. - Egy menü lesz. - Mondja.
- Rendben. Máris hozom. - Válaszolok. Visszamegyek a konyhába, és egy tálcát megpakolva kiviszem a rendelését.
Amint átöltöztem mentem segíteni Ririnek. Forgalmas nap volt, és még ma túlórázni is fogunk, holnap meg alig fogunk bírni, kikelni az ágyból. Ennek a napnak is félig vége, már a pultot és az asztalt tisztogatjuk, mivel háromnegyed kilenc ilyenkor már kirakjuk a zárva táblát. Én az asztalokat törlöm Riri felsepreget. 9-kor a főnök távozik is.
- Na legyetek jók! Ne feledkezzetek meg a tízórás vendégekről. - int, nekünk majd kilép az ajtón.
- Hál' a jó Istennek,
hogy végre elhúzott. - Vigyorgok Reire, és kimegyek a hátsó ajtón kidobni a
szemetet, majd vissza fele bezárom azt is. Mire visszaértem, Rei elindította a
kedvenc bandánk zenéit. Hatalmas vigyorral a képemen kitettem két feles
poharat, és whiskyt töltöttem bele.
- Áh.. muszáj? - fintorgok rá. - Még jönnek és azért a tálcát is megakarom, tartani. - mutatok a tárgyra.
- Ez csak egy feles. Ennyitől nem dőlsz ki. - Mondom neki, majd én részemet egy húzásra felhajtom. - Áhh.. ez már jól esett. - Mondom, és közben vigyorgok.
Fintorogva nézem ahogy
Riri lehúzza a felesét,majd remegő kézzel nyúlok a sajátomhoz és megszagolom
bár ne tettem volna fintorogva tettem vissza az asztalra.
- Mit fintorogsz? - Kérdem meg vigyorogva. - Húzzad le! - Mondom, miközben araszt formálok ujjaimmal és ivást imitálok. - Esetleg kérsz kísérőt? Kóla jó lesz? - Kérdem meg.
- Ah.. készítsd.. - intek neki majd megfogom a feles poharat és lehúzom. - blee. fpuj. ááhá ez marja a torkom. - kapálózok a kóla után.
Hangosan felnevetek, és oda nyújtom neki a kólát.
- Ejj.. tök finom pedig. - Mondom, de továbbra se fagy le a vigyor az arcomról.
- Neked! De nem nekem. - iszom meg a kólát. - ah már sokkal jobb. És mit fogunk csinálni?
- Nem tudom. Mit szeretnél? - Nézek rá pajkosan, miközben ismét vigyorra húzódik a szám.
- Legszívesebb aludni akarnék. - nevetek fel. - De amúgy én éhes vagyok. Nézzük, meg mit csinál hátul a szakács. - vigyorgok és felállok.
- Már vártam, mikor
mondod , hogy éhes vagy. - Nevetek ismét. - De amúgy én is kezdek, úgy hogy jó
ötlet. - Mondom neki, és elindulok a konyha irányába.
- Jó estét újra. - vetjük be magunkat a konyhába széles vigyorral. - Van valami laktató? - ülök le egy székre.
- Ah.. valami már nagyon kéne. - Mondom, miközben leülök Rei mellé.
- Tésztával tudok szolgálni. – mondja, majd oda megy egy fazékhoz - Sajtos szószos megfelel mindkettőtöknek?
- Tökéletes. -
Válaszolok, majd felállok, és két villát veszek ki a szekrényből.
Leteszi a séf az asztalra a két tányért Riritől elveszem az egyik villát majd mindketten neki kezdünk enni.
- Köszönöm. - mondom az első falat lenyelése után és eszek tovább.
- Ez isteni, mint mindig. - Makogok teli szájjal. Miután megettük, megköszöntük még egyszer, majd visszamentünk a pulthoz. – Remélem, nem lesznek sokáig. - Mondom Reinek, miközben rápillantok az órára, ami fél tízet mutat.
- Én is nagyon remélem.. Már alig bírom a szemem nyitva tartani.. - kezdek csücsöríteni számmal mintha duzzognék.
- Én is... - Kezdem,
de nem tudom befejezni, mert csilingel az ajtó feletti harang, hogy valaki
belépett.
- Jó estét! - Mondja egy középkorú fickó tortával a kezében.
- Jó estét! - Mondja egy középkorú fickó tortával a kezében.
- Oh, Jó estét. Miben
segíthetünk? - állok fel és a férfihoz megyek.
- Ide rendeltek egy
tortát, mert egy szülinapi buli lesz. - Mondja mosolyogva.
- Szülinapi buli?- Ismétlem megrökönyödve.
- Szülinapi buli?- Ismétlem megrökönyödve.
- Öö, biztos hogy ide?
- Igen, - mondja és a kezembe ad egy cetlit amin a pontos cím van.
- Akkor azok akiknek asztal foglalásuk van? - nézek Ririre.
- Lehet, de a pasas, csak 5 főre foglalt asztalt, ez a torta meg elég nagy. - válaszolok neki.
- Igen, 5-en vannak - Mondja a tortát hozó fickó. - Mi is eléggé meglepődtünk, mikor közölték , hogy ugyan csak 5-en lesznek, de nagy az étvágyuk, azért lehetőleg mindenkinek jusson 4 szelet. - Fejezi be.
- Oh, hát akkor kérem hozzák hátra a konyhába. - mondom a fickónak és elindulok. Közbe vetek, egy értetlen arcot mikor elmegyek Riri mellett. - Oda. - mutatok a pultra, majd vissza kimegyünk.
- Viszlát. - Int egyet, majd elmegy, én pedig Rei felé fordulok.
- 4 szelet fejenként. Féltékeny lehetsz. - Vigyorgok rá.
- Ah, de még milyen féltékeny... - teszem karba kezem. - Hátha nekünk is adnak majd. - nyalom meg a szám szélét.
- Hát a remény hal meg
utoljára..- Mondom neki, miközben hátramegyek megigazítani a sminkem.
Míg vártunk elővettünk egy kártyapaklit és a szakácsot is belevonva játszottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése